“Harcsa mészárosok” cikkünk után itt a folytatás! Mivel a nagyokat nem érdekelte, leszámítva néhány fórumos bejegyzést, így mi foglakozunk a témával.  A pergető versenyeken elért helyezéseit és szakmai tudását manapság az emberek gereblyézés közben kamatoztatják. Sőt szakmai lapokban is szerepelhetnek neves szakírók által támogatva. Figyelemmel kísérjük az ügy kimenetelét, mert szerintem mindenkit érdekelni fog, hogy mit is lehet kapni egy ilyen mészáros munkáért ma Magyarországon! A pergető versenyeken elért helyezéseket én alapban visszaadnám, a lelkiismeret miatt…

Kedves Barátaim!

Rohamosan közeledik a 2009. év a vége felé és a nagy Karácsonyi töltekezések után az emberek már teljes figyelemmel, erővel, lelkesedéssel a vidám óévbúszúztató ünnepségek szervezésének látnak.

Ilyenkor a horgászember elfelejti az esőben, szélben, tikkasztó hőségben vízparton, vagy csónakban töltött, a sokszor hiába való várakozás hosszú, gyötrelmes óráit és csak a szépre, a maradandó kalandokra emlékszik. Újra böngészi a megörökített fogások képeit, különböző számvetéseket, statisztikákat készít, gondolatban újabb fondorlatos fogási technikákat eszel ki, mohón lapozgatja a horgászújságokat, vizslatja a horgászboltok polcait és meg-megdobban a szíve az első tavaszi lágy fuvallatra, gondolatban vágja a centimétereket, sóvárogva várja a március vége, április eleje tájékát.

Ebben a békés, meghitt, örömteli hangulatban -sajnálom- ünneprontásnak hangzik, de December elején történt egy olyan esemény, amely megrázta a horgásztársadalmat és ami viszonylag közelről érinti a mi közösségünket is, abban az értelemben, hogy az elkövetés eszköze a mi kikötőnkben telel. Ezért aztán duplán izgatott a téma… időbe tellett, mire összegyűjtöttem a fellelhető anyagot, amit most megosztok Veletek.

De, hát miről is van szó? Mi az a hír, ami ami napokig lázban tartotta a médiát?

A Zalai Hírlap így tájékoztat az eseményről dec. 4.-én: “Tucatnyi kétméteres harcsát gereblyézett össze szerda este két orvhorgász a Balatonon. Nem jártak sikerrel; egyikük a vízirendőrt is megtámadta, de a végén bilincs kattant a csuklóján.“

Aztán alább kifejti az újság a nem mindennapi történetet Hetényi Tamás, a tettenérő keszthelyi rendőrfőhadnagy szemszögéből:

“- Szerdán este a keszthelyi halőrrel voltunk szolgálatban, amikor a balatongyöröki partnál feltűnt egy gyanús vitorlás – idézte fel a történteket Hetényi Tamás.

- Világítása nem volt – folytatta a keszthelyi vízirendészeti őrs parancsnoka -, s igencsak furcsán mozgott a nád mentén. Éjjellátó távcsővel figyeltük, míg partot nem ért egy magánkikötőben. Gyorsan kiderült, hogy a vitorlázó személyzetének vaj van a fején, hiszen amikor találkoztunk velük, éppen egy 50-60 kilogrammos hatalmas, 2,1 méteres harcsát toltak talicskában egyikük Petőfi utcai háza felé. Természetesen indultunk a hajó felé. Iszonyatos látvány fogadott bennünket, a vitorlás tocsogott a vértől, minden részén kapitális harcsák feküdtek. Bementünk a kajütbe, kértem a horgászengedélyeket, ám a vitorlás tulajdonosa nem akarta odaadni, mondván: a fogásokat be akarja írni a naplóba. Közöltem vele, hogy ezt már nem teheti, és újra kértem a papírokat. Erre bevadult, üvöltött, hogy takarodjak a hajójáról, ott semmi keresnivalóm. Lökdösni kezdett, de elcsúszott a halakon. Nem adta fel, miután felkelt, felém rugdosott, szerencsére sikertelenül. Birkózás lett a dologból, ledöntöttem, meg akartam bilincselni, de nem tudtam. Sikerült kivonszolni a kijáratig, ahol a halőrrel együtt megbilincseltük. A társa, egy negyvenöt év körüli férfi nem avatkozott bele a dologba, békésen várakozott.

A főhadnagy értesítette a rendőrség bűnügyi osztályát. Lefoglalták a halakat, a tizenkét darab kapitális harcsát a Balatoni Halászati Zrt. keszthelyi telepére szállították, ahol kiderült: az összsúlyuk 333 kilogramm, az összértékük pedig 541 ezer forint. A rendőrök házkutatást is tartottak, lefoglaltak közel két kilométernyi hálót, s több, az esetnél is használt hármas horoggal felszerelt horgászbotot.

- Az elkövetők tilosban, s tiltott módszerrel, úgynevezett gereblyézéssel dolgoztak, ami állatkínzásnak számít. A zsákmány nagyságát tekintve ritka, hogy így el lehet kapni egy halrajt, a két férfinek tehát jó fogása volt. De szerencsére nem csak nekik, hanem nekünk is – tette hozzá Hetényi Tamás, akitől megtudtuk: a két férfival szemben lopás és állatkínzás miatt indul eljárás, az idősebbnek pedig hivatalos személy elleni erőszak miatt is felelnie kell.“

A valószinűsíthető tetthely!!!

Elgondolkodtam… tudjátok ez nem olyan dolog, mint -ahogy mi is tesszük- megérzésünkre hagyatkozva kimenni találomra a Balaton közepére kis csónakkal, két bottal fogasozni, akár harcsázni, hátha szerencsém lesz alapon. Erre készülni kell… napokig keresztül-kasul járni a vizet, radarozni, feltérképezni a medret, keresni a billiárdasztal símaságú fenéken az esetleges gyanús púpokat, GPS-el megjelölni a nagyobb, vermelésre összetorlódott hal, fogas, esetleg harcsarajokat, hogy visszatéréskor ezzel már ne kelljen bíbelődni. Természetesen a legmodernebb technikai segédeszközök nélkül mindez nem jön össze, 100 km² vízfelületen nem lehet véletlenül harcsabolyra akadni.

Aztán az otthoni előkészületek is elég hosszadalmasak, költségesek, kimerítőek lehettek -mai szóhasználattal azt mondanánk, “gyúrni kellett” rá- a szigorúan tiltott, un. gereblyéző, nagyon erős harcsázó szerelékek elkészítése, vastag fonott zsinórral, óriási, ólmos hármashoroggal. Azonkívül hosszú erős vágóhorogra is szükség volt, mert egy kifáradt közepes méretű harcsát -a szájába nyúlva, mint a fenti képen is láthatjátok- még csak-csak be lehet vonszolni egy csónakba, de egy vitorlás magas fedélzetére, lehetetlen. Képzeljétek el, a hasába, vagy a farkába akadt hármashoroggal, egy 30-50 kilós harcsának mi kínt kellet kiállnia, míg vágóhoroggal a vitorlásra rángatták, vonszolták.

Óvatosan GPS-el megjelölt hely fölé érve -lehorgonyzást követően- aztán elkezdődik a pergetéshez megtévesztően hasonlító vadászat világítás nélkül, lopva az éjszaka leple alatt. Az elvermelt, lelassúlt életműködésű harcsák már elmenekülni sem voltak képesek a kezdődő vérfürdő elől, megadóan, mozdulatlanul tűrték balsorsukat, amint belevág a húsukba a hegyes hármashorog erős fájdalmat okozva, amint egymás után tépik ki őket brutális módon a vízből. A 12 darab hajóra vonszolt, vérző, agyonvert harcsa szenvedése viszonylag rövid volt, de mi van azokkal az állatokkal akiket odalent csak megsértettek, netán letépték magukat a horogról? Azok, akiknek feltépett sebeik lassan fertőződnek és a kínok kínjaival pusztulnak el hetek, hónapok múlva? Vajon volt-e ezekben az emberekben bűntudat, átfutottak-e ilyen gondolatok az elkövetők fejében, vagy csak a tiltott vadászat őrjítő, bestiális izgalma hajtotta őket?

A boldog Misi és 18 kilós, Körnádban szabályosan fogott harcsája két éve, július közepén.

Az újsághír szerint lopás, állatkínzás miatt indul eljárás velük szemben, én ezt kiegészíteném még “előre megfontolt, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból” jelzőkkel is. Igazam van?

Ez a hír mérhetetlen felháborodást keltett horgászberkekben és példátlan hozzászóláslavinát indított el. Biztos találkoztatok már különböző portálokon véleményekkel, ezért most csak ezt és ezt emelem ki a sok közül. De, hát kik is ezek az emberek?

Mielőtt erre rátérnék el kell mondanom, az elfogulatlanságom bizonyítására, hogy perben-haragban nem állok velük, számomra teljességgel ismeretlenek, sosem láttam őket, sőt a nevüket sem ismertem… eddig.

Az elkövetők kilétéről sokat megtudhatunk a jól informált, felháborodott hozzászólóktól. Nézzük az egyiket, aki a hír szerint “egy negyvenöt év körüli férfi, nem avatkozott bele a dologba, békésen várakozott” Ime egy csokorra való hozzászólás:

Lehet, hogy innen indult a harcsaölő akció?

“Mintha azt hallottam volna hogy az egyikük egy keszthelyi horgászboltos! Ha tévedek, elnézést kérek.” forrás

“A keszthelyi Potyka horgászbolt + egyesület és a szintén keszthelyi Royal sportcentrum vezetőjét tisztelhetjük ebben az emberben. Horgászboltosként példát kellene mutatnia sportszerűségből, de hát ez is egy pénzkereseti forrás. Azt mondják ki fogják ebből is mosni, mert jó kapcsolatokkal rendelkezik.” forrás

“A cikkben említett “úri ember” – az ember is csak idézőjelben- T. István néven ismeretes és a Keszthelyi Potyka horgászbolt tulaja. Nem utolsó sorban a “Sporthorgász” újságban -ez is idézőjelben- gyakran szerepel Zákonyi Botond irásaiban, mint C&R élharcos és sporthorgász! Ez azért elég felháborító!” forrás

“A keszthelyi … nem kicsi házban lakik a Pázmány P. utcában! (elötte nem rossz autók) Szerintem ő is súrolhatja a fehérgalléros bűnözök kategoriáját!” forrás

“A keszthelyi horgászboltos boltjába érdemes megnézni a faliújságot (a bejárat mellett balra van). A rabsicokról szóló cikkekkel van tele. Most, hogy is van ez?
Ja, ezen úriember lelkes versenyhorgász, aki nem kevés országos pergetőversenyen ért el kiváló eredményt. Remélem ezek után egy versenyre sem engedik be.” forrás

“Foglalkozás körében elkövetett büncselekményről van szó a horgászboltos esetében! A természetet ért károkat is meg fogja téríteni a remekül felszedett vagyonából? A szeme és a szemüvege se állt soha jól! Beszéljetek vele, csak vigyorog a bunkó!” forrás

“Semmit nem fognak kapni ahogyan az összes többi sem! Mindenki szerencsétlen Moheszt szidja, de miért nem ejtenek szót pl. kocsis és rigó képviselő urakról. Én szivesen letolnék a torkukon néhány halat nyersen abból, amit kiloptak a Balatonból.” forrás

Az én harcsám a Körnádból… szintén 2007 júniusa.

Sokat megtudtunk az egyik elkövetőről, a “békésen várakozó” “sporthorgászról”, de ki a másik, a rugdalózó, rendőrökkel verekedő? Lássuk, milyen információhoz jutunk a kollégáktól:

“Értesülésem szerint az orvhorgászok egyike györöki lakos. A legmódosabbak közé tartozik, hatalmas ház Petőfi u-ban. Lezárt magánkikötő, motoros hajó /milyen alapon?/ Remélem, hogy az igazságszolgáltatás a “helyére” teszi.” forrás

“A györöki figura Balatongyörök egyik legexluzivabb házát, ill. birtokát tudhatja magánénak. A györöki villasorban is módosnak számit. Ez a szemét mit képzel? A köz vagyonára, természeti értékeinkre éhezik? Szégyellje magát. Remélem lemossák a palettáról. Egyébként vizimentő! Privát kikötővel.” forrás

Szerettem volna egy kicsit többet megtudni erről a módos györöki emberről és általában az ügyről, ezért megkértem néhány horgásztársamat, mondják el véleményüket és avassanak be a részletekbe. Kérésem meghallgatásra talált és az egyik barátom levelét az alábbiakban olvashatjátok:

A két emberke neve Jenei lászló, valamint Tóth István (ő a Potyka horgászbolt és a Royal sportbolt társvezetője). Maga a történet egyszerű. Tudták, hogy a harcsa hol állt össze. Kimentek és szétgereblyézték őket. Fogtak 330 kilót. Kikötöttek a Jenei nevű úriember házánál lévő kikötőbe és talicskával elkezdték hazatolni a harcsákat. Azt pontosan nem tudom, hogy a rendőrök és a halőr, hogy került oda, de talán nem is érdekes (lakossági bejelentés alapján, állítólag már 2 napja fogták és már várták őket). A lényeg, hogy a rendőrök megjelenésekor a Jenei befutott a vitorlásába és ott akart elbújni. A vitorlás belseje persze tele volt harcsával (kívül is, mert belül már tele volt). A Hetényi nevű rendőr utána ment, de a Jenei rátámadt. A vége bilincselés lett (besegített a másik rendőr és a halőr is). Tóth Pisti pedig kint sírdogált (állítólag), hogy nem mer a felesége elé kerülni. Így múlik el a világ dicsősége. A Jeneinél a házkutatás során találtak még 2 km hálót, valamint több száz kiló fogast.
Konklúzió:
1: Nem értem, hogy jó anyagi helyzetben lévő embereknek miért kell ezt csinálniuk. A Jenei, azt beszélik, évtizedek óta rabsickodik. A Tóth Pisti pedig egy megbecsült üzletember volt, aki a rabsicok ellen harcolt. Ezek szerint csak szóban. Országos pergetőversenyeket nyert és ért el kíváló helyezéseket.
2: A gereblyézés a legembertelenebb (haltalanabb) dolog amit el tudok képzelni. Amellett, hogy szerencsétlen hal mennyire szenvedhet, mennyi halat sebezhet halálra, amelyek elmenekülnek (leszakítva magukat a hatalmas horogról).
3: A képek láttán a vágóhorog használata teljesen más megvilágításba került. Szerencsétlen halak.
4: A legelfogadhatatlanabb számomra, az az állatkínzás. Ezek az élőlények is éreznek. Aki ilyet képes csinálni, az számomra nem ember, de még csak nem is állat. Sokkal rosszabb.

Nincs mit hozzátennem a leírtakhoz a levél önmagáért beszél és híven tükrözi a tényeket, az írója és a vele azonosulni tudók véleményét.

Mikivel és Misivel együtt örülünk az első körnádi 8 kilós harcsámnak.

Az eset után tíz nappal, December 13.-án a Haldorádó Balaton topicjában az ügy utóéletével kapcsolatban új, döbbenetes fejleményt olvastam az egyik hozzászólótól:

“Azt beszélik, hogy a györöki ürgét úgy megverték valakik (a pletyka szerint rendőrök), hogy az intenzíven van Zegen…”

“Valószínűleg ez hatásosabb visszatartó erő ahhoz képest, ha mondjuk valaki szép türelmesen leült volna elmagyarázni a dolgokat, de még egy pár tízezer forintos bírsághoz képest is maradandóbb emléket hagy az ipsében az eset, gyanítom…

Demokrácia… persze! Hatástalan! Ütés-verés, nyers erő kell a bunkóknak, azt értik.”

“Ilyet nem szívesen mond ki az ember, de… na végre! A harcsák még ettől is többet szenvedtek.”

Gyanítottam, hogy a rendőrök ilyet nem csinálnak -nem azokat az időket éljük- de azért elbizonytalanodtam… “nem zörög a haraszt“… valami mégis történhetett! Reméltem, előbb-utóbb megtudom. Mit ad isten… a ma oly divatos módszer szerint, Karácsony előtt egy nappal a postaládámban találok egy címzés és név nélküli boritékot, benne egy levéllel. A levélben ez állt:

“Leírom a sztorit, annak ellenére, hogy egyenlőre nem szívesen beszélek róla. Eddig nem volt folytatása az ügynek, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz.
Lementünk a barátommal a csónakokat kivenni a vízből. Éppen vettük ki, amikor bejött a telepre egy szürke Merci. Barátom szólt neki, hogy nem tudna-e segíteni,… persze segített. Én akkor még nem tudtam, hogy ki ő. Ezután kivettük az én csónakomat is. Ekkor szólt a faszi, hogy nem segítenénk-e neki leponyvázni a vitorlását. Odamegyünk a vitorláshoz, amin észrevettem a rendőrségi pecsétet. Ekkor esett le a tantusz, hogy ki is az ürge. Mondtam a barátomnak, hogy én ennek az embernek nem segítek, mire a válasz az volt, hogy “miért, ki a f…sz vagy te”.
Erre leugrott a vitorlásáról és lépett felém. Ez nagy hiba volt a részéről. Egy ütésből leütöttem. Elesett, majd egy jó perc után tért magához. Az arca a szeme alatt felrepedt, az orrából folyt a vér, a szája is elég szépen átrendeződött. Szóval nem volt egy szép látvány. Felállt és hívta a rendőröket. Ez is érdekes volt, mert név szerint kérte a rendőröket. Gondolom azokat, akiket ismert.
Mi vártunk egy ideig, de nem akart a dolog elcsitulni (ekkor én se voltam egy ártatlan mimóza), úgy gondoltam, hogy jobb, ha elmegyek, mielőtt komolyabban megruházom. Elindultam gyalog hazafelé, de alig tettem meg 50 métert, hallom, hogy jön utánam. Megfordulok, hát látom, hogy jön és hoz magával egy méteres husángot. Na, itt eldurrant az agyam! Elkezdtem futni felé, mire megijedhetett, mert bemenekült a telepre és bezárkózott az irodába. Ezután a barátom engem bevitt Keszthelyre.
Innét már csak az érdekes, hogy a barátomat felhívta telefonon, hogy menjen vissza, mert itt vannak a rendőrök. A barátom vissza is ment, de a rendőrök már nem voltak ott. A barátomnak azt mondta, hogy egy rúgással eltörné a lábát. Erre ő is elment. Délután még felhívta a Jenei, hogy mondja meg, hogy hol lakok, mert menni fognak a rendőrök, de természetesen a barátom nem mondta meg.
Kiderült, hogy kijöttek a nyomozók is, de ők csak a vitorláson a pecsétet nézték meg. A rendőrök se csináltak semmit. Véleményem szerint elmondták neki, hogy menjen látleletet vetetni és ha akar tegyen feljelentést. Jelenleg a rendőrség nem keresett se engem, se a barátomat. Szerintem csak szóbeszéd az, hogy intenzíven van, legalábbis ezen ügyből kifolyólag biztos nem lehet ott. Ha így lenne, a rendőrök már régen kerestek volna.
Ennyi a történet. A Jenei kb. 10 éve tag nálunk, de a vitorlását csak télen tárolta a telepen ezért is nem ismertem. A probléma csak az, hogy egy ilyen undorító alak miatt nem szeretném a bokám megütni. Viszont ennyi gratulációt régen kaptam!”

A tettleges affér helyszine.

Végtelen módon elszomorított ezen hatalmasra növő, nemes állatok tragédiája. A sors síma bőrrel ajándékozta meg őket, ezzel is jelezve, hogy édesvizekben nincs természetes ellenségük -az emberen kívül- ők a tavak folyók urai, nincs szükségük semmilyen külső, kiegészítő testi fegyverre. Nagy, áramvonalas testüket remekül álcázza síkos, terepszínű bőrfelületük, támadáskor szinte a semmiből robbannak elő… egyébként kecsesen, elegánsan siklanak a vízben, gyékényben észrevétlenül. Örömteli az a tudat, hogy a balatoni körülmények között is képesek szaporodni, fenntartani, esetleg növelni a populációjukat, ezt idei 3 db fogott és visszaengedett bébiharcsánk is igazolja.

Az ember ősidők óta halássza, horgássza ezt a halat komoly, sportértékű harcossága és nem utolsó sorban páratlan gasztronómiai értéke miatt. Nem véletlenül volt a királyi lakomák, kivételes, ünnepi terített asztalok fő ékessége a történelem folyamán.

A cikk folyatása és a Forrás: Balatoni Horgászatok 2009

Néhány érdekesség:

“Némi izgalmat jelentett a keszthelyi Tóth István fogása, aki egy 92 centiméteres harcsát fogott fönt a tó leghátsó, nádas közeli vizén. Az eddigi versenyeken még nem zsákmányoltak harcsát, de mint később kiderült, nem ez volt az utolsó meglepetés. Tóth Pista nem adta alább, megfogta a verseny első süllőjét is, amely 52 centiméter hosszú volt.”

http://www.energofish.hu/news.php/IV-Salmo-Perget%C5%91-Kupa/1/521/

“Tóth István horgászatán nagyon meglátszott, hogy szabad idejében sok idot tölt pergetéssel, megint 50 centiméteres csukával nyitott. Társa Stefanics Zoltán is derekasan küzdött, 48 centis csukája elokelo helyre hozta szektorában a Retro Teamet. ”

http://www.rinyaszentkiralyihorgaszto.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=47&Itemid=9

“Tóth István – Stefanics Zoltán párosnak a Big Pike verseny díjkiosztását követően az egyesület szabadkártyát ajánlott fel a következő versenyére.”

http://www.peca.hu/hirek/egy_utolso_verseny_bugaszegen/

• Előző bejegyzés: Előző bejegyzés
• Következő bejegyzés: Tájékoztató-BHNP Zrt-Balatoni rabsicokról