Nagy izgalommal készültünk csapattársammal életünk első versenyére az Ecsédi Extrém pergetőkupára. De ne rohanjunk ennyire előre! Történetünket ott kezdeném, hogy én nemrég kezdtem el foglalkozni a pergetés művészetével.
Már gyerekkorom óta horgászom, de eddig csak a pontyokat kergettem. Sógorom Szapi már régóta a pergetéssel foglalkozik és az ő unszolására próbáltam ki ezt a műfajt és teljesen megfertőzött vele. A 2009-es év elején gondoltam egy merészet és elpasszoltam az összes pontyozó cuccomat és ebből beruháztam némi pergető felszerelésre.
Ekkor ismerkedtem meg jobban a csapattársammal és azóta jó barátommal, Csák Pistivel. Ő segítet az elején, hogy jobban megismerjem ezt a fajta horgászatot, és persze hogy fogjak is valamit. Eközben Szapitól is kezdtem ellesni sokkmindent, hogy minél jobb legyek. Mondanom se kell, rengeteg élménnyel és halfogással gazdagodtam hála nekik. Olyan november környékén, egy telefonbeszélgetés során vetette fel sógorom, hogy nincs-e kedvem indulni egy versenyen. Elmondta, hogy egy bányatavon lenne és, kapitális halak is rejtőznek benne, nem is kevés! Egy másodpercig haboztam, mivel nem vagyok egy nagy pergető, ráadásul csónakból kell horgászni, amihez nemhogy nem vagyok hozzászokva, nem is pecáztam tán vagy kétszer. Lesz, ami lesz, igent mondtam.
Csapattársam egy „hatalmas” fenekeszeggel.
Szerezzek egy csapattársat, és már szól is az érdekünkben, hogy indulhassunk. Egyből telefon Pistinek. Persze, hogy egyből igent mondott, nem kellet győzködni. Telefon sógornak, hát persze hogy indulunk. Nagyon megörültem, már csak az asszony pajtásnak kell valahogy beadagolni. Hál istennek nagyon megértő párom, van, így nem volt nehéz küzdelem. Miután Pisti is meggyőzte kedves feleségét,- ezúton is köszönöm- hogy ez fontos és kell, már terveztük is a versenyt. Első lépés, jelentkezni kell. Ez nem volt nehéz, az internet világában egy-két kattintás és kész. Második lépés, befizetni a nevezési díjat. Egy kis banki utalás, ez is megvan. Kell még egy elektromos motor, egy bojlis merítő. A kiírásban még szerepelt, „a csak szakáll nélküli, vagy behajlított szakállú horoggal lehet horgászni!” mondat is. Nekünk ezzel semmi gondunk, hiszen mi amúgy is szeretjük óvni a halakat. A felszerelésünkre nem szeretnék kitérni, hiszen nem vagyunk unatkozó milliomosok, és nem szponzorál minket senki. Meg amúgy is, teljesen mindegy, hiszen a hal úgysem látja. Ami szerintem egy ilyen versenyen fontos felszerelés szempontjából, hogy legyen egy megbízható orsónk és egy kényelmes és jó botunk. Az, hogy milyen márkájú teljesen mindegy! A motort Szapi adta, sőt még kaptunk egy radart is, cserébe annyit kért, hogy jussunk tovább különben szétrúgja a …. Hát megpróbáljuk. Merítőt egy sporttárstól kaptunk. (Köszönjük mindkettejük segítségét). Miután megvan mindenünk, márcsak készülni kell a versenyre! Ezután ha kellet, ha se állandóan mentünk pecálni edzés címszó alatt. Szereztük be az infókat és egyre tudatosabban próbáltunk készülni a versenyre. Mivel sokan a gumira esküdöztek, beszereztünk töménytelen mennyiségű gumihalat és twisztert. Főként Csukára számíthattunk, ezért szereztünk még be kanalakat és körforgókat. Teljes a paletta! Már csak azt kéne kitalálni, mivel is lehetne fogni. Na ez az, amit soha nem lehet tudni. Közben meglett a verseny kiírás is, mi a December 19.-i selejtezőn veszünk részt. Az első öt fog továbbjutni. Nem volt főcélunk a továbbjutás, inkább csak tapasztalatgyűjtés. A továbbjutás csak álom volt. Mivel szombaton volt a verseny elterveztük, hogy már pénteken lemegyünk edzeni, ismerkedni. Némi telefonos egyeztetés után szereztünk szálláshelyet egy kedves idős házaspárnál. Jöttek a nyugtalan éjszakák, majd eljött a várva várt nap.
