A bojlizás valamikor a 60-as években Angliában indult…. Ettől kezdve horgászok milliói figyeltek fel az új csalizási módszerre, mely forradalmasítani kezdte a hétköznapi pontyhorgászatot. Ekkor már majdnem ugyanazon módszerrel hajszálelőkével horgásztak nagyjaink, mint mi. Hozzáteszem, még nem létezett az úgynevezett bojli csaligolyó, hanem a legegyszerűbb pontycsalikkal próbálkoztak az elődök különböző növényi magokkal, kenyérrózsával, löncshússal, kutya-, macskaeledel, mindennel, amiről tudták, hogy hatásos lehet a ponty megfogásában. Meg kell, hogy említsük Gerry Savage és Jim Gibbinson Christian Yates, Rod Hutchinson, Chris Ball, Tim Paisley, Jack Hilton nevét, mivel ők voltak azok az emberek, melyek letették a bojlizás alapkövét, és a mai napig az ő tudásukból „építkezünk”.

Majd elérkeztek a 70-es évek, mely egy fokkal magasabb szintre emelte a bojlizást és ekkor indult el tudományos módon a bojlikészítés is. Azt tudnunk kell, hogy akkoriban az angol vizek nem kedveztek a pontyoknak, és pontyhorgászatnak, így két személyt ki kell emelnünk ebből az időszakból, akik meghatározók voltak: Chris Yates, aki abban az időben 20 kilón felüli pontyot fogott, illetve Fred Wilton, aki kifejlesztette barátai és tudósok segítségével a bojli ősatyját. Volt is riadalom akkoriban Angliában, mely nem kis hisztériát váltott ki a pontyhorgászok körében, mindenféle misztikum járta körül ezt a csalit és féltek, hogy az angliai halastavak pontyai el fognak tűnni. Ekkor a kíváncsi horgászok már nemcsak Angliában próbálkoztak csalijukkal, hanem más európai országokban is, mint pl. franciaországi vizeket is kipróbáltak.

Majd 1986-ban mindenki felfigyelt Kevin Ellisre, aki Cassien tározón fogott egy 34,45 kilós tükörpontyot. Nos, akkor indult meg igazán a bojlizás, s fejlettebb nemzetek pontyhorgászai ellepték Franciaország vizeit. Ekkor alakultak a nagy, neves cégek: Richwort, a Nutrabaits, aromáival fellépő Rod Hutchinson, Solar, Mainline, Pelzer.

Folytatásért katt ide!

Ekkor ismerkedtem meg jobban a csapattársammal és azóta jó barátommal, Csák Pistivel. Ő segítet az elején, hogy jobban megismerjem ezt a fajta horgászatot, és persze hogy fogjak is valamit. Eközben Szapitól is kezdtem ellesni sokkmindent, hogy minél jobb legyek. Mondanom se kell, rengeteg élménnyel és halfogással gazdagodtam hála nekik. Olyan november környékén, egy telefonbeszélgetés során vetette fel sógorom, hogy nincs-e kedvem indulni egy versenyen. Elmondta, hogy egy bányatavon lenne és, kapitális halak is rejtőznek benne, nem is kevés! Egy másodpercig haboztam, mivel nem vagyok egy nagy pergető, ráadásul csónakból kell horgászni, amihez nemhogy nem vagyok hozzászokva, nem is pecáztam tán vagy kétszer. Lesz, ami lesz, igent mondtam.

Csapattársam egy „hatalmas” fenekeszeggel.

Szerezzek egy csapattársat, és már szól is az érdekünkben, hogy indulhassunk. Egyből telefon Pistinek. Persze, hogy egyből igent mondott, nem kellet győzködni. Telefon sógornak, hát persze hogy indulunk. Nagyon megörültem, már csak az asszony pajtásnak kell valahogy beadagolni. Hál istennek nagyon megértő párom, van, így nem volt nehéz küzdelem. Miután Pisti is meggyőzte kedves feleségét,- ezúton is köszönöm- hogy ez fontos és kell, már terveztük is a versenyt. Első lépés, jelentkezni kell. Ez nem volt nehéz, az internet világában egy-két kattintás és kész. Második lépés, befizetni a nevezési díjat. Egy kis banki utalás, ez is megvan. Kell még egy elektromos motor, egy bojlis merítő. A kiírásban még szerepelt, „a csak szakáll nélküli, vagy behajlított szakállú horoggal lehet horgászni!” mondat is. Nekünk ezzel semmi gondunk, hiszen mi amúgy is szeretjük óvni a halakat. A felszerelésünkre nem szeretnék kitérni, hiszen nem vagyunk unatkozó milliomosok, és nem szponzorál minket senki. Meg amúgy is, teljesen mindegy, hiszen a hal úgysem látja. Ami szerintem egy ilyen versenyen fontos felszerelés szempontjából, hogy legyen egy megbízható orsónk és egy kényelmes és jó botunk. Az, hogy milyen márkájú teljesen mindegy! A motort Szapi adta, sőt még kaptunk egy radart is, cserébe annyit kért, hogy jussunk tovább különben szétrúgja a …. Hát megpróbáljuk. Merítőt egy sporttárstól kaptunk. (Köszönjük mindkettejük segítségét). Miután megvan mindenünk, márcsak készülni kell a versenyre! Ezután ha kellet, ha se állandóan mentünk pecálni edzés címszó alatt. Szereztük be az infókat és egyre tudatosabban próbáltunk készülni a versenyre. Mivel sokan a gumira esküdöztek, beszereztünk töménytelen mennyiségű gumihalat és twisztert. Főként Csukára számíthattunk, ezért szereztünk még be kanalakat és körforgókat. Teljes a paletta! Már csak azt kéne kitalálni, mivel is lehetne fogni. Na ez az, amit soha nem lehet tudni. Közben meglett a verseny kiírás is, mi a December 19.-i selejtezőn veszünk részt. Az első öt fog továbbjutni. Nem volt főcélunk a továbbjutás, inkább csak tapasztalatgyűjtés. A továbbjutás csak álom volt. Mivel szombaton volt a verseny elterveztük, hogy már pénteken lemegyünk edzeni, ismerkedni. Némi telefonos egyeztetés után szereztünk szálláshelyet egy kedves idős házaspárnál. Jöttek a nyugtalan éjszakák, majd eljött a várva várt nap.

Folytatás a Halmánián, katt ide!

Higgye el mindenki, hogy 350.000 ember már tud érdeket képviselni és érvényesíteni is! A törvények minket védjenek, ne a lopót, azt aki mindent visz, mint a piros hetes. Nem látom elveszett ötletnek az aláírásgyűjtést sem, ami akár egy népszavazás alapja lehetne a törvény szigorítása érdekében!

Sziasztok!